Ez a könyv nemcsak a borítójában szép, hanem történetében is fájdalmasan igazi, léleksimogató. A regény központi témája a halál és a gyász, azonban olvasás közben ez mégsem tűnik nyomasztónak, ugyanis olyan sok szép megfogalmazás, gondolat és pillanat van ebben a könyvben, hogy ez a kötet azonnal rabul ejt és az utolsó oldalakig leköt és odaláncol. Múlt és jelen szívszorító eseményei váltakoznak ebben a könyvben, az élet és halál gondolatával, minden egyes oldallal többet és többet megtudunk a könyv szereplőinek életéről, valamint arról a fájdalmas útról, amit bejártak életük rögös útjain. Azt hiszem ehhez könyvhöz fel kell nőni, meg kell érni lélekben de amit cserébe ad az elolvasásával az egy életre szól, ki is emelném a kedvenc idézetem.
De nagyon nagy butaság az, bolond egy szokás, hogy csak azért, mert mások így csinálják, nekünk is ugyanazt kell tennünk. Az illendőség, a tettetés és a szokásrend megöli a lelket.
Szilaghi Emőke
